Műtét előtt álló személyeknél és terhes nőknél szokták kezelőorvosaik kérni a vércsoport-vizsgálatot.
Mivel a vércsoport-antigének öröklött tulajdonságok, az élet során nem változnak, azt hihetnénk, az élet során elég azt egyszer meghatározni. Az ismételt vizsgálatok nem is arra irányulnak, változott-e valakinek a vércsoportja az előző vizsgálat óta, hanem arra, hogy nem termelődött-e ez idő alatt antitestje. Amíg a vércsoport állandó tulajdonság, az antitestek megjelenése egy folyamat. Új ellenanyagot egy előző transzfúzió, vagy egy előző, illetve fennálló terhesség válthat ki.
A vércsoport-antigéneket vércsoport-antitestekkel mutatjuk ki. Régebben a meghatározó ellenanyagokat emberek savójából készítették, ma mesterségesen előállított, ú.n. monoklonális antitestekkel dolgozunk.
Laboratóriumunkban minden vércsoport-vizsgálatra küldött vérmintából elvégezzük az ABO- és Rh(D) meghatározást – ez ismert vércsoportú egyénnél a személyazonosság igazolására is szolgál, valamint az ellenanyagvizsgálatot. Terheseknél a terhesség során kétszer-háromszor végzünk ilyen tesztet, mert a terhesség fennállása alatt is előfordulhat, hogy újonnan kialakul egy vagy több antitest.
A betegek és terhesek között a szövődményt, illetve újszülöttkori hemolítikus betegséget okozni képes ellenanyagok előfordulási gyakorisága 1-2% körül van. Sokszor transzfundált betegeknél és/vagy többszöri terhességen átesett nőknél a gyakoriság magasabb lehet.
Ha laboratóriumunkban váratlan antitestet mutatunk ki, akkor a beteget/terhest az Országos Vérellátó Szolgálat megfelelő szaklaboratóriumába irányítjuk, ahol az ellenanyagot kivizsgálják és eldöntik, a beteget milyen vérrel kell szükség esetén transzfundálni; illetve hogyan kell a baba születésére felkészülni.
